Dombóvár birtoklástörténete a 16-18. században
330 évvel ezelőtt, 1691-ben került Dombóvár az újkori magyar történelem egyik legnevesebb főúri családja, az Esterházyak tulajdonába. Pontosan 330 évvel ezelőtt, 1691-ben került Dombóvár az újkori magyar történelem egyik legnevesebb főúri családja, az Esterházyak tulajdonába. Pontosan annak a herceg Esterházy Pál nádornak a kezébe, aki a török kiűzése után következő földprivatizációs folyamatban a bécsi kormányzattól a legnagyobb birtoktestet kapta Magyarországon. Köztük a dombóvári uradalmat is. Nem lényegtelen a kérdés, hogyan jutott Dombóvár a birtokába? Ahogy eddig állítottuk, vásárlással? – amint dr. Szőke Sándor, a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanára írta 1964-ben megjelent monográfiájában? Lehetett egyáltalán vásárlással földbirtokot szerezni az akkori Magyarországon? Vagy netán királyi adományként kapta katonai, esetleg az államirányításban való szerepvállalásáért? Vagy…?
Településünk első ismert birtokosa a névadó Dombó család közel 200 évig birtokolta zavartalanul itteni uradalmát. 1526 után, a tragikus török előrenyomulás idején viszont bekövetkezett a család férfiágon történő kihalása, ami megnyitotta a földek utáni nőági és oldalági öröklés lehetőségét. Így lett többek között a Henyey család és a Lorántffy család mellett a Várday és bedeghi Nyáry család is tulajdonosa a török által megszállva tartott dombói várnak és uradalomnak. Ám mindegyik csak rövid időre birtokolta a területet, ugyanis az ő magvuk is megszakadt férfiágon. De ki volt a birtok gazdája ezt követően, 1624 után? Milyen módon került Esterházy Pál kezébe? Milyen megfontolásból volt szüksége konkrétan a dombóvári uradalomra (is)? És miért állíthatta Esterházy Pál nádor 1691-ben, hogy a dombóvári uradalom a török foglalás előtt már az ő elődeié volt?
Tény, hogy 1691-ben, a kincstárral kötött egyezséget követően a herceg 50 ezer forintot fizetett érte. Fizetett, de nem vásárolta a szó klasszikus értelmében! Mit tartalmazott az a bizonyos egyezség? Mert ez az összeg nem az uradalom valós értékét kifejező érték volt. Ennek bizonyítéka az is, hogy csak a fizetést követően indult meg az addigra már lepusztult dombói birtok állapotának felmérése Esterházy megbízottja, Kelcz Mihály részéről. Az adományról szóló királyi donációs levél kiállítására négy évvel később, 1695. július 19-én került sor. Valójában tehát ettől az időtől számíthatjuk Esterházy Pálnak a dombóvári birtokba való beiktatását, tulajdonjoga érvényesítésének kezdetét.
A feltett kérdésekre a viszonylag korlátozott forráslehetőségeim birtokában is megpróbálok előadásomban választ adni, a korabeli történelmi hagyományokat körvonalazni és Dombóvár 16–18. századi birtoklástörténetét felvázolni.